A Boldogkőváralja község felett emelkedő ovális alakú andezittufa hegy tetején az észak-déli irányban elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos Boldogkő vára emelkedik a magasba. A boldogkői vár története meglehetősen bonyolult, és a fennmaradt oklevelek szerint is nehezen követhető. A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a tatárjárás után épült. Mint erődítmény a kassai utat és a Hernád völgyét védte.
Várunk első oklevélben Castrum Boldua néven szerepel, 1282-ben egy III. Endre által kiállított oklevél alapján. Majd nevezték Bolduakev, Bodókheő, Bodókő várának és végül Boldogkő vára lett. A néphagyomány egy Bodó nevű aszalómestertől származtatja, aki IV Bélát menekítette meg az üldöző tatárok elől.
Boldogkő várát IV. Béla király engedélyével építette fel a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán vagy családjának egyik tagja. IV. László király 1282-ben szerezte meg csere útján. Várnagyát 1300-ból ismerjük, Jánosnak hívták és Amadé nádor alpári jobbágyainak ügyében járt el. Az Árpád-ház kihalása után az Amadék birtoka lett, akik Csák Máté pártján álltak. Károly Róbert király azonban 1312-ben a Rozgonyi csatában legyőzte őket, és birtokait, köztük Boldogkő várát is elvette, amelyet az anjou párti Drugeth családnak adományozott úgy, hogy benne királyi várnagyot tartott. Feltehetően ez a pompaszerető Drugeth család építette meg ebben az időben a felső vár többi részét is (az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárnyat és az azt védő hasáb alakú tornyot).
1388-ban Zsigmond király elzálogosította Czudar Péternek, majd 1396-ban az ő özvegyének és fiának. Boldogkő a hozzá tartozó uradalommal együtt 1427-1453 között Brankovics György szerb despota birtokába került, Tállya, Tokaj településekkel, Regéc és Munkács várakkal együtt.
Mátyás az 1456-ban ismét királyi birtokká lett várat 1461-ben Parlagi Pál és László testvéreknek adományozta, majd 1476-ban 3000.- és továbbá 1500.- Forintért Kassa városának zálogosította el. Kassa Mátyás kérésére Szapolyai Imrének engedte át a várat és uradalmát, de 1471-ben már újra a király birtokába került. Később a Szapolyai családé lett. A várat a mohácsi vész előtt Szapolyai János, Tomori István fiának, Györgynek adományozta keresztszülői ajándék címén.
A XV. században tovább bővítették a várat két szakaszban. A déli oldalon szabálytalan négyszög alakú tornyot emeltek, amelyhez palánkfal csatlakozott. Majd megépült a patkó alakú kaputorony a csatlakozó védőfallal, s a keleti oldalról a palotát övező külső fal. Mohács után, a kettős királyság alatt gyakran cserélt gazdát, hol Ferdinánd, hol pedig János király birtokába volt. A várat 1527-ben a Ferdinánd-párti Báthori István szerezte meg, de rövid idő múlva Szapolyai János ostromolta, és 1528-ban Regéc várával együtt elfoglalta. Ferdinánd még ebben az évben visszavette, de 1530-ban már ismét János királyé lett. Ez év augusztusában Serédi Gáspár csapatai egyesülve Bebek Ferenc seregével, Szapolyai hadait megverve Boldogkő várát is ostromolta, de hat hét után kénytelenek voltak eredménytelenül elvonulni.
Okleveleink szerint 1530-ban Tomori Egyed birtokában volt, akitől ebben az évben vásárolta meg Martinuzzi Fráter György bíboros. Nem sokáig birtokolta azonban, mert 1537-ben ismét a császáriak foglalták el. 1542-ben Ferdinánd ismét eladományozta, illetve elcserélte Gyula váráért Patóchy Ferenccel. Patóchy Zsófia nevű leánya a hírhedt Bebek Györgyhöz ment feleségül, így a vár is a Bebek család kezére került. A Bebek família a kor leghíresebb, sőt leghírhedtebb családjai közé tartozik. Vagyonukat eredetileg bányaművelésből szerezték. Általában vitéz katonák, de semmiféle cselszövéstől, bűntől nem riadnak vissza. Boldogkő várában feltételezhetően pénzhamisítással is foglalkoztak.
Bebek György 1560-ban Sárközy Mihállyal cserélte el a várat az elfogott török vezérért, Amhet pasáért. A Sárközy család 1578 előtt adta el a Boldogkőt a Serényieknek, mely adásvételt II. Rudolf is megerősítette az 1578-ban kiadott oklevelével.
Ebben az időszakban káplánkodott Boldogkőn a magyar reformáció egyik kiemelkedő alakja Dévai Bíró Mátyás a későbbi “magyar Luther”. Balassi Bálintnak is kapcsolata volt a tájjal, hiszen Mezőzomboron szőlővel rendelkezett. 1584-ben egy Szikszóról, 1585-ben pedig Abaújszántóról kelt levele maradt fenn. Bizonyos, hogy Boldogkő várában is többször tartózkodott, többek között itt írta a Borivóknak való című versét.
Pár nyugalmas évtized után 1612-ben Palochay Horváth György a mai Lengyelország területén lévő Nedec vár ura vásárolja meg Serényi Ferenctől. Rövid ideig, 1627-ben Szikszay Mátyásé, 1630-ban Várkonyi Jánosé, de nem sokkal ezután visszakerült a Palochay család kezébe.
I. Rákóczi György birtoka lett 1644-ben, majd 1671-ben újra Palochayaké lett a vár, ez évben a híres művész és tudós Szelepcsényi György, esztergomi érseknek adta le. Ekkor készült az első és részletes inventárium a várról, melynek eredeti példánya ma is megvan a boldogkőváraljai római katolikus plébánián. Szelepcsényi 1685-ben bekövetkezett haláláig ura volt Boldogkőnek, melyet ez idő alatt több ízben ostromoltak eredménytelenül, így például 1674-ben a bujdosó kurucok is. A vár porkolábja ebben az időben Vatay Péter volt, egy tizedessel és kilenc hajdúval. Annak ellenére, hogy a vár védői ellenálltak, és mint helyőrségének kis létszáma is mutatja komoly hadászati jelentősége már nem volt, a bécsiek 1676-ban Fűzér, Szerencs, Kisvárda mellett Boldogkőt is robbantani kezdték, szerencsére komolyabb károkat nem okoztak. Tököly Imre, aki 1678-ban lett az elégedetlenek vezére , beveszi Szikszót, Putnokot, Szádvárt és Boldogkőt is, diadalmasan vonul be Szerencsre, övé lesz Tállya és Tarcal, de mind ez rövid életű, 1683 körül a felkelés összeomlik. A vár múltjának feltárása szempontjából viszont igen fontos, hogy Tököly rendeletére 1682. augusztus 18-án ismét, ezúttal sokkal részletesebben összeírják Boldogkő berendezését. Inventarium Arcis Donor Boldogh Keö címen.
Szelepcsényi halálakor a boldogkői várat 1685-ben az esztergomi káptalan szerezte meg, de 1697-ben a labanc csapatok birtokolták. I. Lipót király parancsára 1701-1702 között e várat is robbantották és lakhatatlanná tették a császáriak. Az esztergomi főkáptalantól 1715-ben a lőcsei jezsuiták kapták meg, akik a még ép helyiségekben gabonát tároltak. Tőlük vásárolta meg 1753-ban Péchújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos. A család azonban nem a várban lakott, hanem a faluban egy kúriában.
A megrongálódott várban helyreállítási munkákat végeztek. A kiszakadt falrészeket befalazták, a leomlottakat felmagasítottak és a bejáratokat, ablaknyílásokat téglával csúcsívesre építették át. Sajnos így a neogótikus stílusban kijavított várban emiatt több helyen már nem állapítható meg az eredeti középkori ajtó – és ablaknyílások helye.
A vár házasság útján 1890-ben a Zichy család birtokába került, az ő tulajdonuk volt 1945-ig. 1945 után kerül állami tulajdonba. A vár régészeti feltárása 1963-ban indult meg K. Végh Katalin vezetésével, Koppány Tibor tervei alapján. A helyreállítás, állagmegóvás után az egykori palotarészben turistaszállót alakítottak ki. A festői fekvésű vár kedvelt kirándulási célpont lett.
A 90-es évek elején a turistaszálló megszűnt, a helyére hadtörténeti kiállítás és ólomkatona kiállítás került. (Az ólomkatona kiállítás egy nyolc négyzetméteres terepasztalon a Muhi csatát ábrázolja, több mint ezer darab figurával.)
A vár jelenleg az Önkormányzat kezelésében van. 2002-ben újabb nagy rekonstrukciós munkálatok és ásatások kezdődtek a várban. A vár látványa megváltozott: két torony védőtetőt kapott (a kaputorony és a déli torony) az alsó udvar falán körben körülbelül 100 m hosszú gyilokjáró épült, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a lőréseken át a nyugati, illetve az északi irányba. Az “oroszlánsziklán” egy sziklakijáró épült. Ezeken kívül történt egy nem kevésbé jelentős, de kívülről nem látható átalakítás is. A vár pincéjének és a vár borozónak föld alatti összekötése (20 m szintkülönbség). Ezáltal lehetővé válik, hogy a látványosságok megtekintése után a fáradt érdeklődő egyenesen a hűvös várborozóba jusson. A Boldogkői vár így most már teljesen megújult formában várja az ide érkező turistákat.
